Csinálj csodát

Mint akinek bemostak egyet

Tegnap reggel arra keltem, hogy a al szemem bevan dagadva. Megnéztem a tükörbe, hát mint akinek bemostak egyet az éjszaka amíg aludtam. Egy hónapja szúrattam piercinget a szemöldökömbe. Egy éve már volt benne közel egy évet, de kivettem két napra, aztán ne mtudtam visszatenni. Aztán így augusztus közepén bepróbálkoztam újból egy pcvel. Szépen is gyógyult, de aztán jött a tegnap reggel...  Elmentem délután orvoshoz, ahol felírtak antibiutikomot és "szopogatós" (nem félre érteni:D) gyógyszert. Ma pedig valószínüleg megyek vissza csávóhoz, hogy vegye ki nekem, mert én nem tudom.  Ellentétben a régivel, azt tudtam rendesen ki-be rakni. Ezt a képet este csináltam, emlékül és egyben hogy megmutassam milyen volt bedagadva. Reggel még rosszabbul nézett ki!

Majd meglátjuk

Meg volt az első nap. Utolsó év a középsuliban, vagyis ebben az évben fogok érettségizni. Nagyon várom... Viszont, lesz éjszakai túra, szalagavató, tánc, ballagás stb. szóval nem csak tanulás lesz hála istennek. Az órarendem elég jó, mivel osztályzót csináltam angolból, ezért a hét öt napjából négyszer lesz négy órám. Persze lyukasokkal az órák között, de még így is baromi jó. Tavaly az 5 órának örültem, hogy van az órarendemben. Idén már az lesz a sok. Az osztályom semmit nem változott. Ugyanaz a bolond, állandóan röhögö kis csapat, ami eddig is volt. Ma korán itthon is voltam, mivel csak 3 osztályfőnöki óra volt megtartva. Ezt a hónapot nagyon meg kell  húznom, mivel előrehozott érettségit csinálok angolból (ami azt jelenti, hogy nem májusba, hanem októberben lesz az érettségi). Ismét látni fogok minden nap valakit, aki már eddig is nagy szerepet töltöt be az életembe. Talán egyszer mégtöbbet fog, mint most... Majd meglátjuk. Kemény év elé nézek, szóval szórítsatok nekem. :D

Jaj még valami. Az ofőm a matek tanárom is egyben, és az egyik órán számolta a városi és vidéki tanulókat. 13 városi volt 3 koleszos és 10 vidéki asszem... Néz ránk és ilyet szól: "Vagyis 10 meg 3 az 26." Szép kis matek tanárunk van. Kiröhögtük szegényt, de még ő maga is röhögött a bakiján. :D

Nekem a barátok a legfontosabbak

Nekem a barátok a legfontosabbak. Imádom őket, szeretek velük lenni és minél több időt együtt tölteni. Sajnos az utóbi pár napban néhányukkal eléggé összekaptam. Nagy nehezen sikerült megbeszélni egy napot, amikor ugyanis összeülünk, és tisztázzuk a dolgokat. Úgy vettem észre, hogy félreértések hegye gyűlt össze. A legtöbb esetben sajnos ezek miatt vannak a veszekedések. Alap, de mégis milyen fura, hogy mennyire kihat az ember kedvére, állapotára, ha a barátaival rosszban van. Nekem például semmi kedvem sincsen semmihez, és úgy érzem magam, mintha egy kicsit "beteg" is lennék. A lelki fájdalmak kihatnak a fizikumra is. Ezért szoktuk mondani, hogy nem elég a gyógyszerek a betegségekre. Erősnek kell lennünk és akkor mindent sikerül legyőznünk. A legnagyobb hatással rám mégis a legrégebbi, és egyben az egyik legeslegjobb barátommal való eltávolódás van. Szünetet kért, mert most nem a régi. Szeretne egy kicsit egyedül lenni, nehogy megbántosn bárkit is. Nehezen, de bele kell törődnöm. Egy hónapig nem volt itthon, és csak 1 hete jött haza. Megint, mintha elment volna. Hiányzik. Hivatalos pogós társam születésnapi buliját is kihagytam a mai napon. (Aki nem tudná, abban a szerencsében részesülök, hogy az összes barátom egy csapatban van, és a legtöbb helyre együtt megyünk.) Mivel most néhányukkal probléma van, nem akartam elmenni. Úgy gondoltam, jobb így mindenkinek, hogy most ezt a bulit kihagyom.

Igyunk még sört.

Nagyon állat nap volt ez a tegnapi. Együtt töltöttem Patyesz barátommal. Újra rakta a gépemet, majd elmentünk bevásárolni. Megbeszéltük, hogy főzünk vacsit. A menü: Főétel: Bolognai Spagetti Desszert: Palacsinta Péé módra Ital: sör:D. Hát egy örök élmény lett ez a főzőcskézés. Az egész úgy kezdődött, hogy még kora délután a fagyasztóba tettem a húst, és olyan kemény lett, hogy este bekellett raknunk a mikróba kiolvasztani. :D Kb. 2 órán keresztül csináltuk a húst és a tésztát. Össze vissza csavargattuk a tűzhelyt, nem tudtuk melyik a jó fokozat. Nagy nehezen készen lettünk, és ámultunk magunktól, hogy milyen jó lett. Palacsintára már nem volt kedvünk, szóval a desszert kimaradt.

Utána kitaláltuk (fél 12-kor) hogy mennyünk el Tescoba sörért. Futottunk levetett pólóval az éjszaka közepén. Odaértünk, majd rájöttünk, hogy augusztus 20. van. Na király. Elmentünk az újtelepi Drink bárba vagy mi volt az, vettünk 2 sört, megittuk, aztán vissza Cintiékhez. Otthon még megitattam Patyesszel egy kis Johnnyt, Cintiéknél a múltkor maradt jägert, majd pár perc múlva oyayn kedve lett a srácnak. Amiket csinált, ott szakadtam rajta. Activityztünk, Mango elkezd rajzolni, erre Patyesz rávágja: Banánfaszúmajom. Álltunk ketten kint a teraszon, mert kizártak a lányok. Elfingja magát, ránézek, és ilyet szól: "Igyunk még sört." Hát én ott helyben össze estem a röhögéstől. Az a fej amivel előadta, hihetetlen a srác. Ma pedig a BAKCS egy részével megyünk "ünnepelni", szóval jól telnek a napjaim. 4 napig senki nincs otthon. Egyedül itthon... hmm... ;)

És egy kép az éjszaka hőséről:

Unalmas nap

Egész álló nap nem történik semmi. Semmi, az égvilágon. Ismerős? Gyakran ilyenkor az ember mielőtt lefekszik a jó puha meleg ágyába, elgondolkozik, hogy érdemes volt-e egyáltalán felkelnem? Miért nem maradtam bent az ágyban és fetrengtem volna egész nap tv-t vagy dvd-t nézve? Sokszor nem gondolunk arra, hogy ezek a napok is ugyanolyan fontosak, mint akármilyen más nap. Nem történik semmi. Pont ez a fő ok, amiért fontos. Ugyanis ezekhez a napokhoz viszonyítunk tudat alatt, hogy melyik nap volt nagyon jó, illetve melyik napon vagyunk magunk alatt. Ha minden nap csak izgalmakkal lenne tele, egy idő után nem tudnánk értékelni azokat az örömöket, amiket ezeken a napokon kapunk. Hülye hasonlat, de ugyan ez a helyzet a drogoknál is. Az első pár alkalommal úgy érezzük, hogy milyen jó, izgalmas. Aztán ahogy telnek-múlnak a napok már nem lesz olyan élvezhető, mint az elején. Hogy miért? Mert hozzászoktunk a jóhoz. Magyarán kellenek néha a depressziós és unalmas napok is, hogy tudjuk értékelni a boldog napokat. Kapcsolatban vannak egymással.

A 2 Patrik akcióban

Egyik délután lent voltunk Gréével, Mangoval és Patyesszel a naposparton. Drága barátommal, Patyeszkával hoztuk a formánkat. Ja, és 2. rész várható! ;)

30 Seconds to mars at SZIGET

Mint említettem, a 30 seconds to mars együttes fellép Magyarországon. Augusztus 13.án a SZIGETen. És hát sajna nem voltam ott, amit most már egyre jobban bánok. Aki ismeri őket, annak linkelek egy interjút, és egy videót, ami a koncerten készült. Aki pedig nem ismeri, annak mielőbb ajánlom, hogy nézzen utánuk! ;)

neon.hu/fesztival/talan-en-lehetnek-magyarorszag-miniszterelnoke-jared-leto-interju-a-szigeten-video-170322

És igen, kiválasztott néhány rajongót, és felvitte őket a színpadra!

SZIGET oldalán olvasható:

Támad a Mars! - Thirty Seconds To Mars

A túlmértezett agyukat tartályban cipelő és zöld váladékkal megtöltött földönkívüliek helyett a főszerepet ezen az estén egy vörös bőrkesztyűben gitárját facsaró szőke kultfilmhős játszotta, akinek szép szemeiben elveszve a Sziget legnagyobb fellépőhelyszíne előtt megjelent tömeg tényleg elhitte, hogy a Mars meghódítása csak fél percébe kerülne az emberiségnek, ha mindenki bízna az emocionális rockzene őszinteségében. Szerencsére Jared Letoékban nem kelett csalódnunk, ez a nagy tömeget megmozgató koncert még a Fantasztikus Chriswell meghiúsult jóslatai felett érzett dühünket is feledtette, így végre másfél óráig nem kellett amiatt keseregnünk, hogy az emberiség 1970-re nem hódította meg a Mars bolygót. Az égről a csillagokat lehozó Thirty Seconds To Mars offenzíva finoman indult, a kozmikus robbanásra csaknem fél órát kellett várni, amikor Letoék előadták a This Is Wart. Miközben szakmai körökben a koncert alatt is zajlottak tovább a viták arról, hogy amit a Thirty Seconds To Mars játszik az progresszív rock, poszt-grunge-szédület vagy valami alternatívabbnál is alternatívabb zene, addig Jared Leto magányosan gitározgatott a színpadon. Leto és a Mars kozmikus magánya azonban nem tartott sokáig, a zenekar legújabb sikerszáma, a The Kill alatt már egy tucatnyi rajongó ugrált a színpadon (!) velük együtt. Az első magyarországi koncertjén még a Closer To The Edge-et, a Search And Destroyt és a Night Of The Huntert is megvillantó zenekar tizenegy óra előtt nem sokkal végezte be a Sziget Nagyszínpada előtt megjelent tömeg tesztelését, korrekt minősítéssel.

Döntések

Melyik a rosszabb? Mikor te magad jössz rá, vagy mikor családtagok, barátok, ismerősök mondják meg neked, hogy hát még se jól döntöttél? A rosszat jelölted be. Szerintem az utóbbi. Tegyük fel, választanod kell két dolog között. A és B között. Először megnézed az A előnyeit és hátrányait, majd ugyan ezt eljátszod a Bvel is. Utána a két elemzést összehasonlítod, végül körvonalazódik benned a válasz, hogy melyik lenne a jó. Döntesz, és egy adott idő után rájössz, hogy még se a jót választottad. A rossz döntések elég sokáig kitudnak hatni az ember állapotára. Nem is kell mondanom, milyen rossz érzéssel tölt el minket, ha nagyon fontos, akár életfontosságú döntést szúrunk el. Vigasztalásképpen, mindennek van jó oldala. Szerintem ezekből tanulunk a legtöbbet. Biztos, hogy még egyszer nem követünk el egy ilyen baklövést. Ahogy közmondás mondja: "Mindenki a saját kárán tanul".

VÁÓÓÓ!!!

Most néztem a statisztikát kíváncsiságból. Új rekord lett: Aug. 8. 148 látogató. El sem tudom hinni! Ha ebből csak 20-30 rendszeres olvasó, nekem már az is nagyon nagy öröm. Tök jó érzés. Tudod, hogy nem fölöslegsen írogatsz minden félét. Valakit/kiket érdekel az "életed". Köszönöm mindenkinek! ;)

Ez nem az igazi arcom

Kissé késve, de újra jelentkezem. Hogy mik történtek velem, és mik zajlottak le bennem az eltelt kis idő alatt? Mindjárt kifejtem. Először is, voltam a családdal egy hetet Balatonlellén. Elég jó volt, annak ellenére, hogy hiányoztak a barátaim. Bor hét volt, szóval minden este voltunk kint a nagyszínpadnál borokat kóstolgatni. Két nap volt csak napozós, strandos idő. A többi nap sétálgattunk, nézelődtünk és ehhez hasonló dolgokat csináltunk. Rengeteget olvastam, mivel hát ráértem. A lakásunkban kiolvastam a Harry Potter utolsó kötetét. (Harry Potter és a Halál ereklyéi). Miután leraktam a könyvet (már mindenki aludt) Fél óra, háromnegyed órán át gondolkodtam. Az egész Potter történetről, minden, ami a kis túlélővel történt. Ki, milyen szerepet töltött be ebbe a hihetetlen jó, és izgalmas „világban”. Egy-két oldalt újra olvastam, és néhány rész csak második olvasásra vált teljesen érthetővé. Mivel voltak olyan szavak, amiken csak úgy átrepültem. Végezetül, alig várom a filmet. A nyaralás alatt volt időm gondolkodni. Színésznek készülődtem. Most már megint ott vagyok, hogy nem tudom mi akarok lenni. Pedig ideje lenne kitalálnom így az érettségi évében… Lehet aztán mégis a színészetnél kötök ki. Szóval, ez a színészesdi elég komoly hatással volt rám. Sokat komolyodtam. (például, hogy elkezdtem írni stb.) És ennek nem teljesen örülök. Ugyanis rájöttem, hogy ez nem az igazi arcom. Hanem a mindig pörgős, mókázó, hiperaktív srác, aki mindig a középpontban akar lenni. Nem volt olyan Bakcsos buli, amikor ne mentem volna el valakivel négyszemközt beszélgetni. Hol családi zűrökről, hol más témákról. Elhatároztam, hogy megváltozom. A régi Patrik leszek. Ez nem azt jelenti, hogy ezen túl nem lehet velem komolyan beszélgetni, hanem ha buli van, akkor nem lépek le, hanem ott maradok és végig pörgöm az estét. Mivel szeretném, ha ezt a körülöttem lévő barátok, haverok is lássák, elmentem levágatni a hajamat, (ami kicsit punkos lett Bobby szerint) és újra rakattam be piecinget. De most nem bogyókat, hanem egy karikát. Remélem mindenki eltudja képzelni miről is beszélek. Bobby el is kísért a szúrásra. Amíg szúrták a szemöldököm, addig Bobby nézte a tetkókat. Majd érettségi után megyünk, és nyomatunk fel valami jó kis tattot. Miközben nézte az újságokat, mellette volt egy kopasz, vállas csávó, előtte meg egy nagy akvárium. Nagy csönd az egész stúdióban, mire a csávó egyszer csak elkezdi ütögetni az akváriumot és kiabálni kezd: "HALACSKA!!!". Úgy megijedtünk Bobbyval. Ránéztem, és abban a pillanatban mindketten befogtuk a szánkat és visszafojtottuk a röhögést. Közbe meg nekem ugye bár szúrták a szemöldököm. Kicsit nagy lett a karika, szóval nagy az esélye, hogy majd kicserélem egy kisebbre. Szerintem elég jó lett a „punkos” haj és a piercing. Ha már ROCK ’N ROLL...

Pénteken megyünk az új „helyünkre”, ugyanis ahova eddig jártunk (nem említem hirdetési okokból :D) tele van, és megmozdulni nem lehet. Elég jópofa kis meghitt helyet találtunk. 2 hete nyílt.

Voltam két napot dolgozni is reggeltől estig. Vakolatot vertünk, szigeteltünk stb. Nagyon élveztem, ugyanis jó fejek voltak a társaim (Gábor, Péter, Feri, mind felnőttek:D) és a legfőbb ok, hogy apám a főnök(ünk). Azért második nap végére már kifáradtam. Nem csak fizikailag, hanem agyilag is. Jött velünk ezen napon a Feri. Ez az ember, úgy kikészített, hogy az valami hihetetlen. Folyamatosan baszogatott, ugráltatott meg hasonlók. Jó fej, meg minden, őt is bírom, de az a sok „poénos” baszogatás, délelőttől délutánig már kicsit unalmas volt. Egyébként semmi baj nem lenne vele… Egyébként jó kis suskát kaptam erre a két napra. Ha már jó dolgokat is mondjak róla.

Nem megyek a koncertre. 2 hónapja készülök a 30 Seconds To Mars aug.13. koncertjére a SZIGET fesztiválon. Nem részletezném miért, mert elég baj az, hogy nem megyek, nem még leírni is az okokat…

Miért lett volna egy megvalósult álom oda kimenni? Ezzel az együttessel szerettem meg a rockot, vagyis az első kedvenc (és egyben legnagyobb kedvenc) együttesem. Három albumuk van, amiknek a dalait kívülről fújom. Egy kis kamu angol befigyelhet. :P

Ilyenek a 30stm-es koncertek: 

Szóval régi/új Patrik, RETURN!

A megálmodott történet

Mint régebben már említettem, elkezdtem írni egy könyvet. Sajna abbahagytam egy kis időre, mert mióta vége a sulinak, nincs ihletem. Anélkül meg ugyebár elég nehéz írni. Pedig pont, hogy most érnék rá írni. Na, de nem ezért írok most. Hanem azért, mert tegnap/ma álmodtam egy nagyon furát. Amiből szinte film is készülhetne, annyira fura, és érdekes az egész sztori. Kicsit rossz is volt, mert én voltam ugyebár a főszereplő, és nem igazán jó történt vele(m). Nem mesélek, mert ezt is megírom majd könyv formájában... egyszer... Hogy melyikből mi lesz? Én magam se tudom. Remélem legalább az egyik eljut odáig, hogy azt mondhassam: Kész az első könyvem!

Miért?

Miért?

Már régóta akartam erről a kérdőszóról/témáról írni egy bejegyzést. Miért? Nem tudom. Megakarom tudni, mit tudok összeszedni, összeírni róla. Igen, talán ezért.

Miért? A legtöbb kérdés ezzel kezdődik. Ez a legegyszerűbb, leggyakoribb, és ezt akármikor, akárhol kérdezhetjük. Ez mindig megállja a helyét. Miért? Talán mert ez az első, amit elkezdünk mondogatni az életünk során. (Persze az apa, anya stb. szavak kivételével) A babáknak van egy korszaka, amikor rendkívül sokat mondogatják. Ugye? Szerintem mindenki tudja miről beszélek. Egy idő után elég idegesítő. Egyszerüen meglehet őrülni tőle. Pedig csak okosodni szeretne, mert tudatlan a kicsi. Mégis, nem csak a babák, hanem mindenki használja nap mint nap. Én személy szerint szeretem ezt a szót. Ha valamit nem tudunk, ennek a szónak a segítségével kaphatunk választ a legtöbb dologra. Miért? Mert jó.

MIÉRT kell a jósnőhöz bejelentkezni? Nem tudja előre, hogy jövök?

MIÉRT kell a WINDOWS bezárásához a "Startprogram"-ot használni?

MIÉRT nyomjuk erősebben a távirányítót, amikor az elemek már szinte lemerültek?

MIÉRT mossuk a törülközőinket? Nem abból indulunk ki, hogy tiszták vagyunk, amikor használjuk?

MIÉRT nem olvasni soha az újságokban: "Jósnő nyerte a lottófőnyereményt!"?

MIÉRT kelendőbbek a buta, csúnya csajok?

MIÉRT nem esnek le a madarak alvás közben az ágról?

MIÉRT nem ragad hozzá a tubus belsejéhez a pillanatragasztó?

MIÉRT kell egymást bántanunk, meglopnunk? MIÉRT nem tudunk békében együtt élni?