Csinálj csodát

Ilyenek az igaz barátok.

Ahogy felnő az ember megtanulja, hogy nem bízhat az emberekben. Mindenki csakis a saját érdekeit nézi, és ha kell, könyörtelenül áttapos a másikon, hogy előre jusson. Képes kihasználni az ember kedvességét, segítőkészségét, ha pedig neki kellene segíteni, akkor jön a: "Bocsi, de most nem érek rá, sok a dolgom…" és az ehhez hasonló mondókák. Miért csináljuk ezt egymással?! Miért lett ez a "norma"? Amint közelebb engedünk valakit magunkhoz, megmutatjuk neki igazi arcunkat, elmondjuk neki titkainkat, megbízunk benne, csak egy újabb pofonnal gazdagodunk. Ráeszmélünk, hogy valójában ő se különb a "többitől". Elpletykál valamit, esetleg hátunk mögött olyat tesz, amivel tudja jól, hogy megbánt minket, de mégis megteszi. Majd ez az egész kezdődik elölről és elölről… Meddig? Mikor tanulnunk végre a hibáinkból?

Persze nem mindenki ilyen. Ott a család, a párkapcsolatunk, a barátaink, akikre bármikor lehet számítani. Az világos, hogy kit nevezünk családnak, és párunknak. Na de barátnak? Honnantól számít az ember barátunknak? Kinek mit jelent valójában ez a szó? A barát szó szerintem felér a szeretet szóval. Sokan dobálózunk velük, és sokan nem tudjuk, hogy milyen fontos jelentéssel bírnak ezek a szavak. Barát. Kik a barátaink és hányan vannak? Mással is előfordult már, hogy történt vele egy nagyon fontos dolog, elérkezett egy meghatározó ponthoz az életében, és elakarta újságolni a legjobb barátjának? A barátjának, akinek azért szerette volna elmondani, hogy megossza az örömét/bánatát és kibeszéljék egymás között. Természetesen igen. Aztán amint elérkezett a pillanat, mikor elmondja neki, ő egy-két szóval lezárja a témát, és elkezd mesélni egy teljesen más (vele kapcsolatos) témáról. Mit teszünk ilyenkor? Összeveszünk vele, hogy mégis mi a fenéért nem tud végig hallgatni? Vagy egyszerűen csak elmosolyodunk, és szép csöndben végighallgatjuk azt, amit elkezdett mesélni nekünk? Sokan szerintem az utóbbit választjuk. Miért? Mert ilyenek az igaz barátok.

Itt vagyok.

2014. október 6-át írunk. Több mint 2 és fél éve már, hogy „nem írtam egy sort se”. Viszont ma még is itt vagyok. Ennek oka az, hogy egy nagyon aranyos személy megtalált facebookon, és írt egy kedves levelet, amiben sok mindenről szó volt. Végül is egy-két levél után végül arra az elhatározásra jutottam, hogy visszatérek az íráshoz.
Rengeteg minden történt velem ez alatt a hosszú idő alatt. Sok élménnyel, új hobbikkal, tapasztalattal és természetesen néhány „élettől kapott pofonnal” gazdagodtam. Úgy gondolom, hogy nagy változásokon mentem keresztül. Nem mondanék hülyeséget, ha kijelenteném, hogy 180 fokos fordulatot vett az életem… Miről is beszélek?! Melyik embernél nem történik semmi majdnem 3 év alatt, pláne a húszas évei elején?  :)

Merre van az a bizonyos „egyenesen előre”?

Veled is volt olyan, hogy nem tudtad eldönteni, hogy rosszul vagy-e, vagy csak bemeséled-e magadnak az egészet? Mikor úgy érzed, hogy mind lelkileg, mind fizikailag beteg vagy, de közben pedig, ha jobban belegondolsz, talán nincs is semmi bajod. Az égvilágon semmi... Elgondolkozol a jövődön, a kapcsolataidon (barátok, család stb.), az egész életeden. Mi jó benne, és mi az, ami rossz? Min kéne, és min tudnál változtatni? Merre tarts tovább? Merre van az a bizonyos „egyenesen előre”??

Ennél jobban már nem is tudnád szeretni

Hihetetlen érzés, amikor szerelmes az ember. Az pedig szinte leírhatatlan, amikor ez a szerelem viszonozva van. Amikor az a nő, akiért bármit megtennél a mellkasodon fekszik és hallod, ahogy bizonyos időközönként ki/be fújja a levegőt, egyszerűen csodás és persze nyugtató hatású is. Ilyenkor néha úgy érzed, ennél jobban már nem is tudnád szeretni a másikat. Szeretlek Gy.V.!

Bárcsak másképpen csináltam volna a dolgokat

 Hihetetlen jó érzés volt… ám mégis úgy érzem, lehetett volna jobb is. Ha másképpen csináltam volna dolgokat… Ha kicsit jobban oda teszem magam… Valójában, egy álmom vált valóra. Az egyik legnagyobb álmom. Most komolyan, mit tehettem volna? Más tudott volna jobban cselekedni ott abban a helyzetben? Nem hiszem. Életem legboldogabb pillanata volt. Így kb.  4 hónap után is, vissza nézem a videókat, és kiráz a hideg. Még mindig nem tudom elhinni, hogy igen, ÉN voltam a magyarok közül az egyik nagy szerencsés, akit kiszúrt a tömegből, és felhívott magához. Másképpen csináltam volna a dolgokat ott fent. Viszont, ha úgy nézzük, a sors akarhatta így. Ennek kellett történnie. Nem bánkódhatok, nem sajnáltathatom magam, mert valjuk be, sokkal de sokkal szerencsésebb vagyok elég sok rajongóhoz képest. Ám mégis bennem van az a: „Bárcsak másképpen csináltam volna a dolgokat…”

Bánom, hogy pár nappal ezelőtt úgy döntöttem

Végre elég erőt vettem magamon, hogy megnézzem őket. Azt hittem sokkal de sokkal rosszabb érzés lesz, ám még így se olyan kellemes... sőt... kifejezetten borzalmas. Bánom, hogy pár nappal ezelőtt úgy döntöttem. Egy felejthetetlen élménytől, és talán még kitudja mitől fosztottam meg magam, de hát ez van. Ilyen az élet...

Örökre, szívembe zártalak!

Szeretlek, imádlak és szeretném, ha ezt tudnád. Sokszor megbántalak mindenféle hülyeségekkel, és kis piti dolgokkal. Mégis a szívem mélyén tudom, hogy te vagy a legeslegfontosabb nekem... Észre sem veszem, hogy az a mondat vagy „poén” az éppen rád bántó hatással van. Csak utána veszem észre magam, mikor már látom a szemeidben azt, hogy már késő. A szívedre vetted, és ha ott előttem nem is, de belül talán sírsz. Sajnálom, őszintén sajnálom. Mostantól figyelni fogok ezekre a dolgokra, és ha rajtam múlik, soha többé nem bántalak meg! Senkit nem szerettem még ennyire. Szeretlek. Örökké szeretni foglak! Tudod, „Örökre, szívembe zártalak…”

Megbocsátás vagy haragtartás?

Veled is előfordult már az, hogy nem tettél meg mindent egy álmodért? Egy nagyon is "elérhető" álomért, ami gyökeresen megváltoztatta volna az életed... Nem valósult meg, és előfordulhat, hogy már nem is fog. Csak egy kicsivel több időt/energiát kellett volna hozzátenni és összejön a dolog. Megtudsz magadnak bocsátani vagy örökre utálni fogod magad emiatt?

Amikor megtudja egy titkod...

Egy nap találkozol egy gyönyörű lánnyal. Mindegy hogy hol találkoztok. Legyen az egy utca, vagy egy kis bolt, esetleg egy szórakozóhely. Ahogy nézitek egymást messziről, és csak mosolyogtok minden világossá válik előtted. Neked kell ez a lány. Elhívod egy vacsorára, amin rengeteget nevettek és még biztosabb leszel a dolgodban. Aztán újra és újra találkoztok, randevúzgattok. Annyira megkedveled, hogy akár hol vagy, akár mit csinálsz, már csak rá tudsz gondolni. Beleszeretsz, és ő látod rajta, hogy se közömbös feléd irányulva. Mielőtt élvezhetnéd a tovább töltött szerelmes perceket, eljön egy pillanat, amikor megtudja egy titkod. A titkodat, amit soha, semmilyen körülmények között nem osztasz meg senkivel. Egy világ törik össze benne, ugyanis sohasem gondolta volna rólad ezt. Csalódik benned, és egy ideig hezitál, majd végül elrohan, elszökik tőled. Te pedig csak állsz ott bambán, és átkozod magad a dolgokért, hogy nem tudsz mit tenni. Ezt bizony elbaltáztad. Itt volt egy újabb lehetőség, hogy boldog legyél. A lányról soha többet nem hallasz, és reménykedsz benne, hogy ahogy múlik az idő, a felé irányuló érzések elmúlnak. Örökre...

Néha követünk el hibákat

 Néha követünk el hibákat. Néha nem is olyan kicsit... Utána persze megbánjuk, és utáljuk magunkat érte. Aztán nem tudunk már mit tenni. A barátaid melletted állnak, és biztatnak, hogy majd minden helyre jön. De mit ér mindez, ha nem tudsz magaddal megbékélni, és nem tudsz magadnak megbocsátani? Olyat tettél, amit talán soha nem tudsz magadnak megbocsátani... Gyűlölöd magad... Mindaz, amiért eddig nehezen megküzdöttél, most egy pillanat alatt romokban hever... És igen, sajnos nem tudod, visszafordítani az időt. Megváltoztatni azt, amit soha, de soha nem gondoltál volna, hogy valaha is megteszel egy... egy.... pff... A számodra legfontosabb emberrel. Akiért tényleg bármit megtennél, és teljes szívedből szeretsz, és szeretni is fogsz életed végéig...

Nagyon szívszorító dal...

Én fordítottam...

Black Stone Cherry - Things My Father Said

Azok a dolgok, amiket apám mondott tesznek engem egy jobb emberré
Nehéz munka és a barátok szeretete, egy nő aki megért

Remélem apám tudja, hogy azok a magok, amiket elültettünk még mindig nőnek
Éjjel elmegyek aludni és imádkozni, hogy vigyázzon rám

Valahol ott van egy csillag, ami ragyog
Annyira fényes, hogy látlak téged mosolyogni
És minden, amire nekem szükségem van, az egy utolsó esély
Csak halljam, hogy mondod isten veled

Néha emlékszem, mikor megtanítottál megkötni a cipőmet

Egy dolog, amit soha nem fogok elfelejteni, a nap, amikor elvesztettelek

Remélem mindig tudod, az autó, amit építettünk mindig gurulni fog

Valahol ott van egy csillag, ami ragyog
Annyira fényes, hogy látlak téged mosolyogni
És minden, amire nekem szükségem van, az egy utolsó esély
Csak halljam, hogy mondod isten veled

És ha van egy álmod, jobban teszed, ha elszántan ragaszkodsz hozzá
És mikor a hideg szél fúj, csak engedd el magad mellett

Yeah, azok a dolgok, amiket apám mondott

Yeah, yeah, yeah, yeah

Valahol ott van egy csillag, ami ragyog
Annyira fényes, hogy látlak téged mosolyogni
És minden, amire nekem szükségem van, az egy utolsó esély
Csak halljam, hogy mondod isten veled, isten veled

Csak halljam, hogy mondod isten veled...

Elszállt az ihlet...

Már rágták a fülem, hogy egy hónapja várják, nézegetik az oldalt, hogy írtam-e már végre valami újat. Be kell hogy valljam, már nem tudok ÚGY írni. :/ Elmúlt a depressziós korszak, végre minden jó, mondhatom azt is, hogy végre boldog vagyok. Semmi nem olyan, mint régen. Elszállt az ihlet... Mondták azt is, hogy akkor írjak boldogan. Kint voltam Olaszországban is egy hetet, és semmi kedvem nem volt ahhoz, hogy leüljek a tengerpartra, és írjak legalább egy sort is... Sajnos ez nem lesz így jó. Most se tudom miről is írhatnék. Csak gépelem a szavakat, és várom, hogy értelmes mondatokat hozzak ki belőlük. Visszaolvasva tuti semmi értelme nem lesz, de legalább nem mondhatja senki, hogy nem próbáltam meg! Maradjunk annyiban, hogy adjatok témát, akár levélben, akár a facebookos oldalamon aztán meglátjuk mit tudok kihozni belőle… ;)