08/20100
Nekem a barátok a legfontosabbak
Nekem a barátok a legfontosabbak. Imádom őket, szeretek velük lenni és minél több időt együtt tölteni. Sajnos az utóbi pár napban néhányukkal eléggé összekaptam. Nagy nehezen sikerült megbeszélni egy napot, amikor ugyanis összeülünk, és tisztázzuk a dolgokat. Úgy vettem észre, hogy félreértések hegye gyűlt össze. A legtöbb esetben sajnos ezek miatt vannak a veszekedések. Alap, de mégis milyen fura, hogy mennyire kihat az ember kedvére, állapotára, ha a barátaival rosszban van. Nekem például semmi kedvem sincsen semmihez, és úgy érzem magam, mintha egy kicsit "beteg" is lennék. A lelki fájdalmak kihatnak a fizikumra is. Ezért szoktuk mondani, hogy nem elég a gyógyszerek a betegségekre. Erősnek kell lennünk és akkor mindent sikerül legyőznünk. A legnagyobb hatással rám mégis a legrégebbi, és egyben az egyik legeslegjobb barátommal való eltávolódás van. Szünetet kért, mert most nem a régi. Szeretne egy kicsit egyedül lenni, nehogy megbántosn bárkit is. Nehezen, de bele kell törődnöm. Egy hónapig nem volt itthon, és csak 1 hete jött haza. Megint, mintha elment volna. Hiányzik. Hivatalos pogós társam születésnapi buliját is kihagytam a mai napon. (Aki nem tudná, abban a szerencsében részesülök, hogy az összes barátom egy csapatban van, és a legtöbb helyre együtt megyünk.) Mivel most néhányukkal probléma van, nem akartam elmenni. Úgy gondoltam, jobb így mindenkinek, hogy most ezt a bulit kihagyom.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.