10/20110
Örökre, szívembe zártalak!
Szeretlek, imádlak és szeretném, ha ezt tudnád. Sokszor megbántalak mindenféle hülyeségekkel, és kis piti dolgokkal. Mégis a szívem mélyén tudom, hogy te vagy a legeslegfontosabb nekem... Észre sem veszem, hogy az a mondat vagy „poén” az éppen rád bántó hatással van. Csak utána veszem észre magam, mikor már látom a szemeidben azt, hogy már késő. A szívedre vetted, és ha ott előttem nem is, de belül talán sírsz. Sajnálom, őszintén sajnálom. Mostantól figyelni fogok ezekre a dolgokra, és ha rajtam múlik, soha többé nem bántalak meg! Senkit nem szerettem még ennyire. Szeretlek. Örökké szeretni foglak! Tudod, „Örökre, szívembe zártalak…”
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.