06/20110
Miért történik ez velünk?
Kellesz! De hihetetlenül... Kimondhatatlanul... Megőrülök. Miért történik ez velünk? Miért nem éreztem ezt akkor, amikor kellett volna? Ott volt a lehetőség, és én nem éltem vele. Hajtott a gyökér énem, és most itt állok egyedül. Ez az én sorsom. Akkor te szenvedtél, most én szenvedek. Csak én többszörösen, mert ha én nem lennék, akkor te most biztos, hogy boldog lennél vele. Nem lenne senki, aki bekavar... Sajnálom, hogy ezt okoztam neked, hogy elbizonytalanítottalak. Azért remélem, hogy soha nem fogod ezt a fájdalmat érezni, amit most én...
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.