05/20110
Egyszer lent, egyszer fent.
Megkönnyebbülést érzek. Végre kezdek kikászálódni a "depis" korszakomból, ami nem is igazán depis… vagy nem tudom… Nem tudom, hogy ami volt, és még van egy kicsit, az depresszió, vagy csak egyszerűen annyi, hogy sok rossz dolog jött egyszerre. Igazából nem is nagyon érdekel. Lényeg, hogy kezdek túl lenni a dolgokon, és kezdem újra élvezni az életet. Még mindig nem az igazi, de még mindig jobb, mint volt. Rájöttem, hogy mennyire igaz a régi mondás, "Az idő mindent megold…". Lehet sokan röhögnek mikor ezt meghallják, mert annyira lehetetlen helyzetben érzik magukat, hogy úgy gondolják, hogy semmi nem old meg semmit. Az élete úgy elvan cseszve, ahogy van. Én is a pofájába röhögtem volna annak, aki ezt mondja nekem pár nappal ezelőtt. De most… Azt mondanám, hogy beismerem, igaza volt. A legeslegfontosabb, hogy soha ne add fel! SOHA! Jó tudom, ezt mindenki tudja, a csapból is ez folyik, mindenki ezt hajtogatja, ha valakije rosszul érzi magát… De ha egyszer tényleg ez a megoldás? Ez a "gyógyír" a bánatra? Legyen mindig az előtted, hogy minden rossz után jó jön. Mint a hullám. Az sincs mindig fent… Egyszer lent, egyszer fent. Ugyanez van a boldogságszinttel. Van, hogy kicsit mélyebbre megy a hullám, és előfordulhat az is, hogy sokáig lent marad. De egyszer úgyis feljön… Mindenképpen fel kell jönnie. Legyen ez előtted. Légy erős. Mit érsz el azzal, ha feladod? Ha azt mondod: "áhh, engem nem érdekel semmi. Leszarok mindent!" Semmit. Csak még rosszabb lesz. Akarni kell, és el kell hinni, hogy lesz még jobb. Ha sikerül elhinni (ami elég nehéz, de nem lehetelten) akkor rövid időn belül valóra fog válni. Végre ÚJRA boldog leszel!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.