Csinálj csodát

Ellent mondani Önmagamnak

„most ez gonosz amit mondok, de most visszaüt ezekkel sok minden...”

Igen, teljesen jogosan mondtad ezt kedves barátom. Értem is mit akartál ezzel mondani. Viszont ha belegondolsz, hogy én pontosan miket is csináltam, akkor rájössz, hogy ez mégse ugyanaz. Tudom, sok mindenkiben hagytam kisebb vagy nagyobb sebet. Legtöbbször úgy, hogy meg se érdemelték. DE, (és itt a hangsúly) én NEM hagytam a dolgot ennyire kibontakozni. Egy-két hét volt mindegyiknél az egész történet. De nálam?? Az egyik több mint másfél évig, a másik meg hónapokon keresztül történt. Ők lettek volna azok, akiket tényleg, tiszta szívemből tudtam volna szeretni. Sajnos nem éltek a lehetőséggel. Többet pedig nem tudtam volna nyújtani nekik… És a legdurvább az, hogy majdnem hogy ugyanazzal az okkal utasítottak vissza. Szeretnek, de hát a barátság… Tudod… én tojok a barátságra ilyenkor. Nem fogom őket megérteni. És már elegem van ebből! Képes lettem volna váltani. Ellent mondani Önmagamnak. Mi ez, ha nem feltétlen szeretet?!

Jól tudom, hogy a szerelem feltétlen, de azt is tudom, hogy lehet kiszámíthatatlan, páratlan, irányíthatatlan is, és elviselhetetlen, és könnyen összekeverhető a gyűlölettel. Olyan, mintha a szívem nem férne meg a mellkasomban, mintha már nem is az én részem lenne, hanem már a tiéd, és hogyha szeretnéd, én nem kérnék cserébe semmit. Nem kell ajándék vagy bizonyíték az érzéseidre, csak az, hogy tudjam, hogy szeretsz. A szíved kell az én szívemért.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.