Csinálj csodát

Mégis csak sikerült valamit összeszednem

Hol is kezdjem? Igazából nincs semmi témám. Csak kedvem van írni. Az elmúlt napokban történtek velem dolgok (mint minden átlagos emberrel). Jók és rosszak egyaránt. Ezzel nem is lenne baj, csakhogy van egy-két dolog, amin szívem szerint változtatnék. Akár magamon, akár mással való kapcsolatomban, bármi. Mégsem teszem. Nem tudom miért van ez. Lusta vagyok? Nem is  olyan fontos? Mégse érdekel annyira a dolog? I don't know. Olyan is van, hogy szeretnék valami újba belekezdeni, ott is van előttem a lehetőség, rám vár, de mégsem merek tovább lépni. Sokat változtam és változok a mai napig. Nagyon sokszor a barátaimmal folytatott kommunikációk során én voltam a "mesélő", és kértem tőlük a véleményeket, esetleg tanácsokat. Aki ismer, az tudja, hogy sokat tudok beszélni. NAGYON sokat. Mostanában mégis, fordult a kocka. Azt vettem észre, hogy egyre több barátomnál van olyan helyzet, hogy én veszem fel a tanácsadó szerepet. Ez egyben azt is jelenti, hogy kevesebbet beszélek, mivel hát én vagyok a "hallgató". Ezt akárhogy is nézzük, mindenképpen jó. Ugyanis nem vagyok már annyira önző, és tudják a barátaim azt, hogy rám bármikor számíthatnak, mellettük állok. Szeretem őket, mindennél fontosabbak, de ezt már elég sokszor hangoztattam itt a blogomban. (Lehet már kicsit uncsi is.) Nem győzöm megköszönni/meghálálni azt a sok segítséget és megértést amit tőlük kaptam és kapok.

A napokban újra találkoztam egy érdekes kérdéssel. Így hangzott: "Kit választanál? A csajod/pasid, vagy a legjobb barátod/id?" Az van, hogy szerintem erre a kérdésre teljesen egyértelmű a válasz. Legalábbis én úgy gondolom, hogy az utóbbi a helyes. Ő bennük meglehet bízni, és tuti, hogy sosem fognak átverni. Nem kell félni attól, hogy elhagynak. Igaz, ebbe még én is beletudok kötni. Ugyanis volt egy legjobb barátnőm (kb. 6 évig), akivel olyanok voltunk mint a testvérek, minden nap együtt voltunk. Aztán egyszer csak úgy megbántott, hogy ma már soha az életben nem tudnék megbocsátani neki, és elérte azt, hogy ennek a tapasztalatnak köszönhetően nehezebben nyílok meg az embereknek. Ebben az legdurvább, hogy természetesen volt más legjobb barátja is rajtam kívül (nem is egy), és még őket is elmarta maga mellől, egy pasi miatt. A gyerekkori barátait, minden fontos embert eldobott 1 pasiért. De hát az ő dolga. Biztos megérte neki.

Úgy látom mégis csak sikerült valamit összeszednem. Pedig tényleg úgy ültem neki, hogy nem volt semmi ötletem miről írjak.

 Akármennyire meglepő, ez bizony magyar zene. Ilyenkor jövök rá(és szerintem nem csak én), hogy azért van, ami értékelhető/szép ebben az országban. Gyönyörű!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.