Csinálj csodát

Bárcsak soha ne lenne vége...

Péntek (01.21.) egy felejthetetlen nap lett az életemben. A szalagavatóm napja. Már 3 éve vártam azt, hogy eljöjjön az idő, mikor keringőzünk, majd szalagot tűznek, vacsora, és végül egy hatalmas buli a barátaimmal.

Mint minden nap, ez is a reggel kezdődött. Sportcsarnokba kellett menni, ugyanis délután ott lesz a szalagavató. Le próbáltuk a vejövetelt, a leülést, a tűzést, és a táncot is. 11 körül mindenki hazamehetett. Itthon még gyors ledöltem egy picit aludni, zenét hallgattam stb. vártam az estét. 16:00-kor vissza a sportcsarnokba (de már öltönybe). Imádom az öltönyöket. Nem csak azért mert Barney filing (Így jártam anyátokkal sorozat), hanem mert elegáns és férfias szerintem, ha egy férfi öltönybe van. Nagyon szép volt minden. Rengetegen eljöttek megnézni, ha jól emlékszem kb. 900 ember.

Táncunk:

 És egy kép, mikor az ofőm feltűzi a szalagot:

Majd a tűzés után jött a fotós rész. Lejöttek a szülök, rokonok, barátok és lehetett fényképezni. Majd mentünk a vacsorára. Nagyon durva volt. Eddig egyszer nem lehetett érezni az osztályomba azt érzést, hogy: összetartás. Viszont erre a fél órára mindenki kedves volt, szinte mindenki mosolygott és ezt tök jó volt látni. Haza jöttem, átöltöztem és mentünk a csajokkal a dizsibe. (Bobby nem tartott velünk, mert nem az a diszkós fajta. Bár, én se. Engem a rock éltet. ;) ) Nagyon jót buliztunk, táncikáltunk stb. Ott a helyszínen megbeszéltem az egész napot, és az érzéseimet egy lány iránt, egy számomra fontos emberrel. Akiről nagyon kevesen tudják, hogy ami köztünk van, az egy nagyon jó barátság. Éjfélkor hívtam a csajoknak egy taxit, hogy mennyenek először is felvenni a Bobbyt, majd az est következő pontjára, Cinti "házibulijára". Én még ott maradtam egy picit, mert 2 csajjal is tök elvoltam. Aztán mikor meguntam, hívtam egy taxit és csatlakoztam a többiekhez. Cinti bulijára rengeteg piát vettünk, aztán ha jól tudom a fele nem fogyott el. Nem baj, majd a következő bulira nem kell bevásárolni. :P Cintinél kicsit bepunnyadtam, hála egy lánynak... Akitől nem tudok szabadulni, akármennyire is szeretnék... Azon vettem észre magam, hogy tök sokat agyalok, majd ledölök a kanapéra és elalszok. Mellettem meg 5-6 ember játszik, dumálnak röhögnek stb. Szombat 11 óra. Vagy a Cinti, vagy a Szepi (Cinti kutyája) keltett fel. Mindegy is. Mondta a Cinti, hogy anyum hívott telón, és hogy állítólag nagyon pipa rám ,hogy nem hívtam fel, hogy ott alszok nála. De azóta mindent megbeszéltem itthon, úgyhogy minden happy. :D Másképpen terveztem a bulis részt. Barátokkal társasozást, iszogatás stb. Nekik meg is volt ez, viszont én nekem már csak alvás maradt.

Zárás képpen, nem volt annyira rossz. Sőt, az ünnepség csodálatos volt. Ha tehetném visszapörgetném az időt, hogy újra és újra átéljem azt másfél órát. Az ünnepség alatt, volt egy fél perc, ami nagyon nagy erőt adott nekem. Akkor, ott, elkapott az az érzés,  amire azt szoktuk mondani, hogy "bárcsak soha ne lenne vége". Ezt csak 4 ember tudja, melyik volt az a pont, ami maga volt a tökély...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.