07/20100
Újra előjött egy álom... Az álom.
Én ezt már nem bírom. Próbáltam elfelejteni, de semmi. Egy időre eltűnt, és nem jött elő ez az érzés. Örültem neki, hogy az elmúlt időben mikor láttam, és beszéltem vele, tudtam őt annak tekinteni, aminek kell. Ez így is volt elég sokáig. Ma pedig újra előjött egy álom... Az álom. Egy olyasfajta álom, amiről reménykedtem, és azt hittem, hogy sosem fogom már látni. Mikor felébredek belőle, olyan érzésem van, mintha még itt, ebben a kis világban is az enyém lenne. Csakis az enyém. Boldogok vagyunk együtt. De sajnos, nem így van. Ahogy magamhoz térek, és telnek a másodpercek, észreveszem, hogy bizony ez is csak egy álom volt. Teljes szívemmel szerettem volna, hogy ez az álom valóra váljon, és ne csak egy gyönyörűséges álom legyen, hanem helyette egy teljes átlagos hétköznapi nap. Egy nap, mikor este mellettem fekszik le, és tudom, hogy reggel mikor felkelek, mellettem lesz… Most is ugyanúgy teszek, mint eddig... Próbálok felejteni…
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.