05/20100
Álom a fiatal lányról
Meg nem tudom mondani, hány napig kerestem a várost, ahol a Virtunai torony található. Fontos dolgom volt ott. Az öcsémet tartották fogva. Az egész röviden úgy szól, hogy az öcsémmel jártuk a világot. Apánk meghalt, és örökültünk tőle sok-sok aranyat. Abból tartottuk el magunkat. Egyik közeli városban megvádolták az öcsémet egy lopás miatt, és a Virtunai toronyban tartották fogva. Nagyon úgy nézett ki, hogy bent tartják és talán még fel is akasztják. Sehogy sem tudtuk bebizonyítani, hogy nem ő volt. A büntetést se tudtuk kifizetni, ugyanis már nem maradt annyi pénz.
Aztán egyik reggel a torony felé tartottam. Jó volt egyedül sétálni az erdőben, bár hiányzott az én kisöcsém. Az út során megláttam egy faházikót. Gondoltam beszélek a lakókkal pár szót. Hosszú idő óta nem találkoztam emberekkel. Megálltam a ház előtt. Felhajtottam a kalapom, és körbenéztem. Egy öregember ült egy hintaszékben.
-Jó napot kívánok! Szép napunk van ma! – kiáltottam az öregnek. Próbáltam kicsit barátkozó lenni.
-Bíz szép az! –felelte elég jókedvvel – Mi járatban van erre mi felénk?
-A városba tartok. A Virtunai tornyot keresem. Jó fele tartok? – miközben mondtam megnéztem a házat. Az öcsémmel terveztünk mi is egy kis faházat. Szerettük volna, hogy ha megunjuk egyszer a vándorlást, akkor letelepedünk egy kisebb erdőben. Természetesen egy-egy asszonnyal.
-Jó fele, de ha nem tartja udvariatlanságnak, szabadna tudnom mi dolga van ottan? – kérdezte az öreg kíváncsiskodva.
-Sajnos, erre a kérdésre nem felelhetek. Hétpecsétes titok. – feleltem neki. Mégse mondhattam el neki, hogy egy embert megyek megszöktetni.
Pár pillanatig csönd volt, majd megszólalt:
-Kér-e valami kis itókát az Úr? Tényleg! Hogyan hívhatom?
-Igen, jól esne egy pohár hideg víz. Köszönöm. Nicholas a nevem. Nicholas Hoob. – mondtam is magamban, de jó hogy megkínált. Majd kiszáradtam.
-Sarah, hozz Nicholasnak egy pohár vizet.
Nagy meglepetésemre egy fiatal lány is ott volt a teraszon. Eddig észre se vettem. Megnéztem egy kicsit és valahonnan nagyon ismerős volt. Mintha már egyszer láttam volna ezt a lányt. Miközben azon gondolkoztam honnan ismerős tovább beszélgettünk:
-És a bácsit? – kérdeztem tőle, még mindig a lányra gondolva.
-Alfred Woodrow.
-Ketten élnek ebben a házban? – érdeklődtem, tőle. Hátha megtudom, mégis honnan ismerős.
-Igen. Ketten boldogan.
-Miért nem a városban? Nincs olyan messze az. – kíváncsiskodtam továbbra is.
-Á! Nem nekünk való azaz élet! Jó ez nekünk.
-Értem.
Nagy csönd lett. Gondolkoztam, hogy miről kezdjünk el beszélgetni, de közben kiért a fiatal lány, és átadta nekem a pohár vizet. Egy kortyra megittam. Nagyon jólesett. Ahogy végre láttam az arcát, rájöttem honnan volt ismerős a lány. Az álmaimban szokott szerepelni. Az asszonyom volt. Nagyon valóságosnak tűntek azok az álmok.
-Látom, szomjasnak tetszett lenni! – kiáltott fel az öreg.
-Az voltam.
Álltam még ott egy kicsit, és még egyszer körbenéztem. Eszembe jutott az öcsém, aki ott várt a toronyban.
-Na, de én nem is zavarok tovább! Örülök, hogy megismerhettem magukat! Köszönöm a pohár vizet! A viszont látásra!
Majd ránéztem az előttem álló fiatal lányra, megfogtam a kezét és egy csókot nyomtam rá. Belenéztem a szemeibe. Csak úgy kápráztak. Mosolyogtunk egymásra.
-Álom. – mondtam neki suttogva, hogy meg ne hallja az öreg.
Kíváncsi voltam, mit felel erre.
-Én is. – válaszolta gyengéd hangon.
Nagyon meglepődtem. Lehet ő is ugyanazokat álmodta, amiket én? Akkor pedig csak ő lehet! Az én asszonyom és szerelmem!
Kiegyenesedtem, visszahúztam az arcomba a kalapom. Gondolkoztam, hogy elvigyem-e magammal a lányt, de aztán rájöttem, hogy nem akarom kitenni az előttem álló veszélynek. Ha nem sikerül a szöktetés mind a hármunkat elkapnak. Azt meg nem akarhatom neki. Majd visszajövök érte. Megigazítottam a kabátom és nagy nehezen (szívemnek nehéz volt parancsolni) elindultam.
A hátralévő úton, folyamatosan a lányon járt az eszem. Nem is ismertem, de mégis mintha ismertem volna már évek óta. Szerelmes voltam. De, először az öcsém, aki számít rám…
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.