06/20110
Nincs olyan ember a világon, akinek ne lenne gondja
Egyik csalódásból, szenvedésből a másikba. Sokan azt mondják, hogy a rossz után a jó jön. Mások azt mondják, hogy rossz után rossz jön, aztán jöhet rosszabb, és jöhet még rosszabb, de utána már tényleg jó következik. Valahol itt az igazság... De mégis meddig jön a rossz? Mikor már több mint másfél éve jön sorra a rossz, rossz, rossz. Végre sikerül pontot tenni annak a "korszaknak" a végére, ami az eddigi életedben a legtöbb fájdalmat és kételyt okozta. Aztán belekezdenél egy új szakaszba, amiben sok reményt látsz a boldogságra. Végül nem hogy jó lenne, és bekövetkezne, de még az eddigiekhez képest még rosszabbra fordul minden. Miért van ez? Mikor törik már meg végre ez az egész ördögi kör? Meddig kell még szenvedni? Látod magad körül a sok boldog embert. A sok gondtalan embert. (Rögtön jön is a cáfolat) persze nekik is vannak gondjaik. Nincs olyan ember a világon, akinek ne lenne gondja. Ám akárhogy is nézzük, mindenkinek a saját gondja a világ legnagyobb gondja. Azt érzi/éli át 100%-ban. Hiába mondjuk azt bárkinek is, hogy: "Sajnálom. Tudom mit érzel..." Egyáltalán nem tudod!!! Nem te éled/élted át azt, amit ő. Persze szép gesztus, ha ezt mondjuk valakinek, de ha egyszer ez egy hazugság? Kegyes hazugság. Igaz jobb, mintha nem mondanánk semmit, és csak simán elsétálnánk mellette...
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.